A téli hónapokat számomra a forralt bor szezon teszi elviselhetővé, de őszintén, ki az, aki a karácsonyi vásárok és az ünnepi vendéglátások után ne unná meg egy kicsit ezt a nedűt?

A nyári koktélpartyktól még több mint 100 nap választ el bennünket, így a túlélés érdekében összegyűjtöttem 5 kontinens 5 italát, amely garantáltan átmelegít.

Kanadai caribou

A folyékony napsugárként is ismert alkoholos ital Quebec egyik legkedveltebb buli itala, amely garantáltan feledteti a zord idővel járó kellemetlenségeket. Számos caribou recept kering a neten, de talán a legegyszerűbb a következő:

Caribou 10 főre: keverj össze 85 ml vodkát, 85 ml brandyvel, adj hozzá 355ml kanadai sherryt, valamint 355 ml portói bort és tádáááám kész is a téli koktél (és gyanítom, a macskajaj is.)

Svéd glögg

A glögg tulajdonképpen viking harcosokhoz méltó "vad" forralt bor. Melegítő hatását a fűszereken kívül a hozzáadott brandy vagy vodka is fokozza. Elkészítése a caribou-hoz hasonlóan nagyon egyszerű: keverd össze a hozzávalókat és lassú tűzön melegíts fel, de ne hagyd felforrni.

Hozzávalók 4 főre: 
7 dl vörösbor
2 dl brandy vagy vodka
10 darab kardamom mag
1 rúd fahéj
fél narancs héja
15 dkg cukor
5 darab szegfűszeg
fél csésze mazsola
fél csésze mandula
5 darab aszalt füge

 Sahlab - Orchideagumó puding

Ki gondolná, hogy egy egész évben meleg éghajlatú országban is találunk a kávén és teán kívül más forró italt? Az egyiptomi sahlab leginkább egy sűrű, vaníliás, forró fehér csokoládéhoz hasonlítható. Könnyen elkészíthető és melegen vagy hidegen, italként vagy desszertként egyaránt fogyasztható.

Hozzávalók 4 főre:
1 l tej
1/2 pohár kukoricakeményítő
2 rúd vanília
cukor 
fahéj
aranymazsola/pisztácia
reszelt kókusz

Elkészítés:    Keverd el alaposan hideg vízzel a kukoricakeményítőt egy tálkában. Óvatosan add hozzá a tejet, és kezdd el melegíteni. Ha átmelegedett add hozzá a vaníliát és a cukrot. Folyamatosan kevergetve a forrástól számítva körülbelül 2 perc után elkészül. Szervírozás előtt szórd meg meg pisztáciával, kókuszreszelékkel és fahéjjal. 
A sűrűséget a keményítő mennyiségével saját ízlésed szerint alakíthatod: ha puding állagú édességre vágysz, használj belőle többet, ha inkább italt készítenél, tegyél bele kevesebbet.

Masala chai (fűszeres indiai tea)

A mínuszokban bizony jól esik egy cseppnyi, egzotikus India. A masala chai hozzávalói 4 főre bármely nagyobb szupermarketből beszerezhetők: 
2    cm gyömbér
2    cm-es fahéjrúd
4 egész    feketebors
3    szegfűszeg
3    kardamomhüvely
1 ek    indiai fekete tea
250 ml    tej
3 ek    cukor

Elkészítése pedig sokkal izgalmasabb, mint egy átlagos teáé: 
Szárazon pirítsd meg a gyömbért, minden oldalát körül-belül egy-egy percig. Tedd a fűszereket és a gyömbért egy mozsárba, és törd őket durvára.  A fűszereket, a teát és a tejet 1 liter vízzel elkeverve tedd egy lábasba és forrald fel. Hagyd állni 3 percig, majd add hozzá a cukrot. 
Szárd át a teát, majd  a leszűrt italt egyik edényből gyorsan öntögesd át egy másikba (minél magasabbról, messzebbről) addig, amíg hab nem képződik a tetején.

 Wattlecino (akácia melange)

A kedvelt ausztrál ital neve az akáciamag angol megfelelőjének (wattleseed) és a capuccino szó összevonásából keletkezett. Habár elkészítése otthon körülményes - egyrészt Magyarországon nehézkes az akáciamag beszerzése, másrészt profi kávéfőző gépet igényel - mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, kóstolja meg. Ez az ital a kávéval ellentétben koffeinmentes és alacsony a glikémiás indexe. Cukort az igazi ínyencek nem ajánlanak hozzá, ugyanis ez elnyomja az akácia jellegzetes ízét.

Hozzávalók 1 főre:
7-10g (1-2 evőkanál) őrölt akácia mag
200 dl tej

Elkészítése:
Kávéfőző gépben vízzel főzd le az őrölt akáciamagot úgy, mintha kávét készítenél.  Gőzöld fel a tejet egy pohárban, és ha már forró, egy kicsit habosítsd meg. A kész tejet ontsd rá az akácia főzetre, majd ízlés szerint kanalazz habot a tetejére.

További, angol nyelvű forró ital receptekért kattints ide:
http://matadornetwork.com/nights/20-iconic-and-unusual-hot-drinks-around-the-world/

Azzal az érdekes ténnyel, hogy van olyan, hogy "bálna lábnyom" Ausztrália partjainál szembesültem. 

Az ausztrál ősz, azaz május-június során a déli sarkvidékről a bálnák csapatostól vonulnak az északibb, melegebb vizekre, hogy ott hozzák világra utódaikat. Megvárják, míg a borjaik megerősödnek, és november tájékán visszaúsznak délre, az eredeti élőhelyükre. Ennek megfelelően Sydney környékén évente kétszer van bálnavonulás, amit előszeretettel mutogatnak a kalandvágyó turistáknak is, egész baráti áron. 

Amikor két évvel ezelőtt ott jártam, a kínzó jetlag és a mögöttem álló négy szektor (négy, légiutaskísérőként lerepült út) sem tartott vissza attól, hogy korán keljek és elmenjek bálna lesre. Emlékszem, hűvös, friss reggel volt és a motoros kishajó elejében foglaltam helyet, ahova a nagyobb hullámokról még a víz is becsapott. Fázós vagyok, de akkor egyáltalán nem zavart, hiszen teljesen magával ragadott a látvány: a Sydney Operaház mellett hajóztunk ki az öbölből a nyílt tengerre. A kikötőtől indulva a magas irodaházakat felváltották az elegáns luxusvillák, majd a visszafogott, de nagyon  csinos - és valószínűleg ugyancsak méregdrága - családi házak, míg végül a város teljesen elkopott és nem maradt más, csak a végtelen óceán.

Még el sem távolodtunk teljesen a metropolisz zajától, amikor játékos delfincsapat kezdte el követni a hajónkat. Csak álltam ott, a motorcsónak orránál, erősen kapaszkodva a korlátba és le sem tudtam venni a szemem az uszonyosokról, akik teljesen belopták magukat a szívükbe. Ezelőtt sosem láttam delfint és nem is értettem, honnan ered egyeseknél az az erőteljes delfin mánia, ami végül giccses tetoválásokban manifesztálódik, de tényleg van valami varázslatos ezekben a lényekben. Mérhetetlenül elszomorított, hogy a világ számos helyen vadásszák, sőt meg is kínozzák ezeket az állatokat, akik ennyire bíznak az emberekben és igénylik a közelségüket.

Már-már belemerültem saját, depresszív gondolataimba, amikor leállt a hajó és a túravezető azt mondta, tartsuk nyitva a szemünket, mert ő már látja a bálnák lábnyomait. A víz felszínén barnás-narancssárga olajfolt úszott - mint kiderült, ez az a bizonyos lábnyom. A zsiradék a bálnák bőréről származik és percekig nyomot hagy utánuk, így ha ilyet látunk, sejteni lehet, hogy az óriási emlős legalább egy példánya valahol a közelben van.

Ekkor érdemes várni, ugyanis körülbelül 15 percenként a bálnának a felszínre kell jönnie levegőért. Nagy mérete ellenére ez a vízi emlős nagyon is félős - a delfinekkel ellentétben nem keresi az emberek társaságát és ha észreveszi a közelben rostokló hajót, gyorsan tova úszik. Nekünk aznap szerencsénk volt, ugyanis három óra alatt három bálnát is láthattunk. Igaz, csak az uszonyukat és a hátukat dugták ki, de nekem így is a hideg futkosott a hátamon látva, milyen erősek és hatalmasak: egy-egy felnőtt állat évente 25 000 kilométert is vándorolhat, és a 2-4 °C-os vízben is megél.

Az ilyen élmények után mindig elgondolkodok, hogy kik vagyunk mi, emberek, hogy alábecsüljük és pusztán haszonforrásnak tekintsük ezeket a lenyűgöző élőlényeket? Nem vagyok egy nagy környezetvédelmi aktivista, de akkor mélységesen megrázott minden, bálnavadászatról szóló történet és elhatároztam, akit csak lehet, biztatok arra, hogy ha Ausztráliában jár, ne csak a kengurukat és a koalákat nézze meg, hanem kövesse a bálnák lábnyomát is. Így talán szépen lassan megérti az emberiség, sokszor mennyire méltatlan az, ahogy a természettel bánunk.

Malajziában találkoztam először a durián nevű különleges gyümölccsel, amely Dél-Kelet-Ázsiában rendkívül népszerű. A vastag, tüskés héjú termést általában az utcákon, kis standokon árulják és a jobb helyeken kesztyűt is mellékenek a portékához. Ennek oka, hogy a gyümölcs mindent átható, orrfacsaró bűzt áraszt magából - olyannyira, hogy szállodákban nem szolgálják fel, sőt Szingapúrban a metróról is ki van tiltva.

Amikor a fenti képen látható bódé mellett elsétáltam, én magam is azt hittem, hogy Kuala Lumpur csatornahálózatával van némi probléma, de hamar kiderült, hogy pusztán a gyümölcsök királyaként számontartott durián "illatát" érzem. Arra, hogy hogy emelhetnek egy ennyire bűzös gyümölcsöt királyi magaslatokba, egy ázsiai ismerősöm kétféle választ adott.

Az egyik magyarázat szerint azért nevezik így, mert többféle növény ízét egyesíti - egy kicsit olyan, mint a banán, de érződik rajta némi ananász, vanília, sőt dió aroma is. (Ezzel az állítással sem egyetérteni, sem pedig vitatkozni nem tudok, ugyanis bármennyire szerettem volna megkóstolni a narancssárga gyümölcshúst, egyszerűen viszolyogtam a szagától.)
A másik magyarázat szerint a durián számos nyavalyára jó: amellett, hogy afrodiziákum, magas a fehérje és omega 3 tartalma, a gyümölcsből készült főzet pedig lázhúzó hatású.

Hazájában számos formában fogyasztják ezt az igazán egyedülálló növényt - készítenek belőle szószt, befőttet, pudingot, de még jégkrémet is. (Egyszer kaptam egy duriánkrémmel töltött csokoládét, de sajnos ez az édesség is a kukában végezte, mert a fólia- és papírcsomagoláson is áthatott a gyümölcs karakteres szaga.)

Saját, kellemetlen tapasztalataim ellenére, azoknak, akik eljutnak egyszer Ázsiába mindenképpen ajánlom, hogy kóstolják meg ezt az egzotikumot, ha bírják, mert biztos vagyok benne, hogy egy hamisítatlan, helyi élménnyel gazdagodnak majd.

Utazásaim során igyekszem a tömegközlekedést használni városnézéshez - a közösségi közlekedés nem csak pénztárca- és környezetbarát, de segít megismerni egy város azon igazi arcát, amely az elkényelmesedett, hop-on-hop-off, taxi, vagy éppen bérelt autó párti turisták elől rejtve marad.
Mi van, ha eltévedek? Semmi, legfeljebb emlékezetesebb lesz a kaland. 

Moszkvában a cirill betűk láttán én is meginogtam egy pillanatra, ugyanis itt esélye sem volt a "ha nagyon elvesztem a fonalat, hívok egy taxit" forgatókönyvnek, hiszen azt sem tudtam volna megmondani, hol vagyok. Körülbelül két másodperc gondolkodás után összecsaptam a bokámat és "egy életem, egy halálom" felkiáltással belevetettem magam az orosz főváros földalatti rendszerébe, ahol pusztán a megérzésemre hallgatva indultam el az egyik irányba, remélve, hogy végül a szállásomnál kötök ki. A történet persze azzal végződött, hogy egy morcos kalauz néniből próbáltam kiszedni, hogy hogyan jutok fel a földfelszínre, ahonnan valahogy majd csak elvergődök a hotelig... Végül két holland turista mentett meg, akik hozzám hasonló agóniával küzdöttek a cirill betűk útvesztőjében.

Azon kívül, hogy ne induljak el olyan városban, ahol még az "exit" feliratot sem tudom elolvasni, ebből a kis kalandból azt is megtanultam, hogy Oroszország tele van szebbnél szebb földalatti megállókkal. Végeztem egy kis kutatómunkát és kiderült, a világ számos pontján leeshet a gyanútlan utazó álla egy-egy zsúfolt szerelvényből kilépve. Íme 5 lenyűgöző metróállomás 5 országból, ahová érdemes egyszer elzötyögni.

Klasszikusoknak: Komszomolszkaja állomás, Moszkva

Az 1952-ben átadott állomás az orosz történelem előtt tiszteleg nyolc diadalmas csatajelenetet megjelenítő mozaikjával. A hozzám hasonló szerencsés utazó egy autentikus - talán valóban az 50-es évek óta itt szolgáló - kalauz nővel is találkozhat. (A lenti kép egy másik állomáson készült valahol félúton, a "hogy lehetek ennyire ostoba" és a "csak egyszer érjek haza" között.)

Földanya barátainak: Radhuset állomás, Stockholm

A stockholmi városháza alatt található megálló több, mint lenyűgöző: a megmunkálatlanul hagyott alapkőzet hűen tükrözi a svédek természet iránti szeretetét.

Steampunkoknak: Arts Et Metiers, PárizsHabár az állomás már az 1930-as években megnyílt, mai megjelenését csak 1994-ben nyerte el. A  dizájn egy belga képregényszerkesztő,  François Schuiten munkáját dicséri, aki Jules Verne sci-fi műveinek hangulatát idézi meg a különleges tervezéssel.

A modern stílus kedvelőinek: Bur Juman Metro Station, Dubai

A 2009. óta működő megállót a mozgólépcsők fölé nyúló, medúzákra emlékeztető üvegcsillárok teszik igazán látványossá. Ha lehet egy tippem, ezzel a tervezők Dubai múltjáról szerették volna megemlékezni: azokról az időkről, amikor az emírség fő bevételi forrása a gyöngyhalászat volt.

Kakukktojás a jövő gyermekeinek: Bund Sighthseeing Tunnel, Shanghai

Ez az állomás két okból is kilóg a sorból - egyrészt nem csak egy megállóról, hanem egy teljes metrószakaszról van szó, másrészt pedig kifejezetten a turisták szórakoztatására épült és a városi infrastruktúrában nem játszik kulcsfontosságú szerepet. Egy kép kevés ahhoz, hogy átadja a földalatti alagútban cikázó fény- és hangorgiát, úgyhogy íme egy amatőr videó a röpke 4 perces utazásról.

Még alig kezdődött el a tél, de nekem máris tele van a hócipőm az adventi dekorokkal, karácsonyi süti receptekkel és a túlméretezett kötött pulóverekkel, úgyhogy a mai hideg, begubózós estén inkább arra gondolok, egy nap talán én is megmártózhatok ebben a csodálatos, szingapúri medencében.

A törpeállam egyik ikonikus épülete ad otthont a Marina Bay Sands luxushotel ugyancsak luxus medencéjének, amely 150 méter hosszan nyúlik el az 57. emeleten. (Csak viszonyításképp: a budapesti, Nagyvárad téri "toronyház" mindössze 23. emeletes.) Ha tériszonyod van, akkor ilyen magasságban úszkálni valószínűleg elég para, de én egy percig nem gondolkodnék azon, hogy belecsobbanjak-e ebbe a lélegzetelállító panorámával megspékelt csodába.

A hely további különlegessége, hogy hétköznapi, utcai járókelőként is felfigyel rá az ember, hiszen maga az épület olyan érzést kelt, mintha a három égbetörő felhőkarcolón éppen most feneklett volna meg egy eltévedt hajó. Egyes szakmai elemzések szerint a tervező, Moshe Safdie, ezzel a meghökkentő formával egy valóságos Noé bárkája vs. Ararát analógiát hozott létre az egyébként többségében buddhista vallású városban.

És hogy lehet ide eljutni? Nagyon egyszerű: ki kell csengetni a 399 USD-nél kezdődő szobaárat és már adják is a meseszép medencéhez szóló belépőkártyát. Akinek erre nem futja, az se szomorkodjon: a szálloda vezetése nagy kegyesen megengedi, hogy egy üvegfal mögül a látogatók is lőjenek néhány szelfit. (Azért én felveszem ezt a helyet a képzeletbeli "life-goal" listámra.)

Ha kedved támadt elmerengi néhány további, lélegzetelállító úszómedencén, ajánlom az alábbiakat:

1. San Alfonso del Mar, Algarrobo Chile
2. The Skye Hotel, Sao Paulo, Brazília
3.  LeCrans Hotel and Spa, Crans Montana, Svájc
4. Shanghai Holiday Inn, Shanghaj, Kína
5. The St. Regis, Lhasa, Tibet